Hát az a hétvége nem teljesen sikerült úgy mint ahogy én azt terveztem, de így sokkal jobban sültek el a dolgok. Az illető már nem tud érdekelni, mint pasi.
Találtam valakit aki sokkal jobban megfogott. Na mind1! ez hosszabb! Annyi a lényeg h kb 2 hete egy majdnem 20 éves magyar srácnak a zenéjére nagyon rákattantam. Kedvenc magyar előadómmá vált. Aztán Ví barátnőmmel megkérdeztettem h nem-e tud egy nagy felbontású képet küldeni, mert plakátot szeretnék csináltatni róla magamnak. Ő akkor még nem is vágta, hogy kivagyok. Aztán mivel máshogy nem tudtam vele felvenni a kapcsolatot a zenészprofilján kezdtem lájkolgatni. És mivel ő ezt látta megnézte, hogy én mégis ki a fene vagyok. Miután látta h minden 2. bejegyzés róla szól bejelölt ismerősnek amin én eléggé meglepődtem. Meg is kérdeztem mivel érdemeltem ki, hogy ismerősnek jelölt és azt kaptam válasznak h azért, hogy elsőként értesüljek a dolgokról. Nagyon boldog voltam el sem tudom mondani mennyire. Aztán hosszú-hosszú kommentezés után megadta az msn címét is amivel akkor abban a pillanatban nem értem semmit ugyanis csak telóról tudtam facebookozni is. Ezért felajánlottam, hogy mi lenne ha face-n üzizgetnénk... beleegyezett és még így beszélgettünk jópár órát aminek az lett a vége, hogy szimpatikusak vagyunk egymásnak és másnap mindenképpen írjak. Hát ő előbb írt nekem. Aztán válaszoltam neki jól megkésve :P ő elindult próbára én pedig elindultam Hévízről haza... haza is értem a busszal, bár elég érdekes egy út volt... Még váltottunk kb 2 üzenetet facebookon és onnantól órákig tartó msnezés vette kezdetét... valamivel éjfél előtt ki lett jelentve, hogy együtt vagyunk. Mindenkiből nagy örömet váltott ki h végre van egy párom. Csak senki 
nem tudta, hogy ő milyen. Én sem nagyon még, de azért már a semminél többet tudtam. Most péntek hajnal van, már fél6 is elmúlt... Vasárnap jöttünk össze és azóta minden nappal egyre jobban szeretem, egyre jobban hiányzik, és egyre jobban akarom. Mindennap rengeteget beszélünk... kb felkelünk és onnantól fogva amíg le nem fekszünk beszélünk. Ő a mindenem... semmi pénzért, a világ összes kincséért sem adnám fel ezt amit tőle kaptam, amit ő nyújt nekem. Ezt a mérhetetlen szeretet... Már nagyon várjuk mind a ketten a találkozást. Reméljük minél hamarabb összejön. Ennyire soha sem szerettem senkit. Ő az első akiért tényleg tiszta szívemből oda vagyok... Vagyis szerelmes vagyok! Nem... nem jó megfogalmazás... ez több annál... erre nincs emberi szó... talán azért is nincs, mert ezt az érzelmet úgy találták ki, hogy ne lehessen róla beszélni csak éreztetni a másikkal... Mert kell valami titok is az embernek. Minden ember máshogy él meg dolgokat... Ezért kell a titok... Ő az első akinél, ha elkezdek egy mondatot ő befejezi. Annyi minden szépet mond nekem és olyan figyelmesen viselkedik velem amit sok mai srác figyelembe vehetne! Ilyen rendes, aranyos, kedves, figyelmes csendes őrülttel sosem volt dolgom. De én élvezem. Mert ő az a nagy Ő, és ezt érzem. És tényleg senki mást nem akarok már :) Csak vele lenni és élvezni az életet mindenféle párkapcsolati probléma nélkül. Ezzel azt szeretném mondani, hogy kibaszottul utálnám, ha valaki belekeverne...
Ha én őt elveszítem azt nem bírom ki! Összetörik a lelkivilágom... Nagyon félek attól, hogy teljesen mást vár tőlem mint amilyen vagyok. Szóval, hogy nem olyannak képzel el amilyen vagyok... Az már pedig nagyon fájna, mert:
1. ő becsapva érezné magát
2. én meg rosszul érezném magam attól h nem direkt de camba és mikrofonba mást mutattam. Egyébként ott is ugyanolyan vagyok camon is meg élőben is. Azt hiszem. Minden esetre soha többé, senki mást nem akarok <3
