Most, hogy így 2. napja nosztalgiázgatok visszajöttek a régi szép emlékek és a régi életérzés... Amikor nem kellett semmivel sem foglalkozni. Azaz kellett volna csak én nem tettem... Akkor olyan gondtalanul éltem... Egyre inkább úgy érzem, hogy szeretném visszakapni azt az életemet csak az a baj vele, hogy tuti megint tönkretenném magamat. Azt meg lehet, hogy nem kéne. Amikor még punk voltam akkor is voltak szar dolgok, de ami most megy az valami brutális. Kihalt már a punk ebben a városban. Nagyon kevés az igazi punk. Emlékszem mikor még az utcákon dekkoltunk, átbeszéltük az egész délutánt és ittunk... Az ivás nem is olyan fontos, de akkor még voltak barátaim. Volt kivel beszélgetnem. Ha nem is barátok voltak, de egy olyan társaság akikkel bármikor tudtam találkozni. Egy állandó összeszokott társaság. Nem voltunk példaképek, nem voltunk mintagyerekek, de kitartottunk az elveink és felfogásaink mellett. Érdekes. Most nem tudom visszaakarom e kapni azt az énemet. Úgy igenis meg nemis.