Eljött egy újabb nap amikor ismét magányosan töltöm az estém. Jó volt ez a pár nap csak kevés. Kevés ahhoz, hogy mindent megbeszéljünk. Pedig, olyan sok mindent akartam még mondani.
Azt mondják az ember társas lény. Én általában mégis egyedül töltöm a mindennapjaimat. Ha nem is egyedül akkor bátyámékkal. Szeretem őket és örülök nekik, de mégsem olyanok, mint egy legjobb barát. Nem beszélhetek meg velük bármit.
Az elmúlt egy napban az előző bejegyzésemre azt a kritikát kaptam, hogy olyan vagyok, mint egy skizo. De kaptam egy pozitív kritikát is. Hogy többre vagyok hivatott, mint azt én hiszem. és valamit szó szerint is idéznék:
¸.¤*¨¨*¤ Zεяσ И:
de te sokkal különlegesebb lány vagy mint a mai tömeggyártott plázakurvák
¸.¤*¨¨*¤ Zεяσ И:
föléjük kell emelkedned
a való életben is
¸.¤*¨¨*¤ Zεяσ И:
nem csak eszmei szinten
Hát nem tudom.Túl sok érzés kavarog a fejembeahhoz, hogy rendesen megtudjam fogalmazni. Azt hiszem magam sem tudom pontosan mit akarok, mit érzek. De mikor mások emiatt bőgnek én most csak nevetek, de nem magamon. Hanem valahogy élvezem a helyzetet. Lehet, hogy elment az eszem? Vagy ez normális? Vagy csak én tartom viccesnek? Igazából nem tudom miért alakult ki most ez bennem. Én csak élvezni akartam az életet. Ez most annak számít? xD Lehet, hogy már a józan ítélőképességemet is elveszítettem? Na STOP! Azt azért nem akarom. Lehet, hogy kicsit meg kéne komolyodnom. De a akoromhoz képest hova komolyodjak még? Nem tudom igazából mit is várnak tőlem az emberek. De mondjuk fogalmam sincs, hogy egyeltalán érdekel-e. Nekem most így jó. Lehetne jobb is, de azt hiszem élvezem a helyzetet.
Kérek mindenkit, hogy aki ezt elolvassa alkosson egy véleményt és legyen szíves azt közölni velem Facebookon vagy MSN-en.
Köszönöm
